Paripámnak az ő színe fakó, Szőre, mint a vert arany, ragyogó; Paripámnak az ő neve Csillag, Gyors a lába, mint a hullócsillag. Haj szép lovam, hej ló lovam, fakó! Hol az egyik lábadról a patkó? Hadd vigyelek, lovam, a kovácshoz, Azután majd vígy el a rózsámhoz. Hej, tüzes a kovácsnak a szene, De tüzesebb rózsámnak […]
Kinn a ménes, kinn a pusztán, A betyárok országútján. Benn a csikós a csárdában, Iszik istenigazában. Hadd igyék, ha kedve tartja, Ha kiszáradott a torka, Nem is csoda ily melegben, Süt a nap eszeveszetten. De ha beballag kend, bátya, Iszogatni a csárdába, Legyen gondja a ménesre, Bízza kelmed jó kezekre. Ott kinn hagyott három bojtárt, […]
Gyere, lovam, hadd tegyem rád nyergem! Galambomnál kell még ma teremnem. A kengyelbe most teszem bal lábam, De lelkem már a galambomnál van. Száll a madár, tán párjához siet. Sebesen száll, el is hagyott minket. Érjük utol szaporán, jó lovam, A párját ő sem szereti jobban. Pest, 1844. december Forrás: Petőfi Sándor összes verse Kép:pixabay.com
Egy darázs egy lovat megcsíp fullánkjával, Ez nagy mérgesen rúg feléje lábával; De ez csak imígy szól csendesen hozzája: “Lassabban vitézek kedvelt paripája! Vedd jól gondolóra menedékhelyemet, Hidd el, meg nem rúghatsz semmikép engemet!” Végre a kevély ló kérni nem átalja, Mellyre a darázsnak illy válaszát hallja: “A szelidség mindég győző szokott lenni Lásd, én […]
Egy lovat vert egy ember a Tiszánál, Szelíd sömlyék közt, borús ég alatt. Szegény, vert állat nyerített s a száján A hab fehérlett és a gondolat Az ember vak agyában csak derengett. Szegény vak ember, míg te egyre verted Szegény lovat, én sírtam tehetetlen S az égre, földre néztem és kerestem Az Istent, […]
Az istállón faajtó, istállóban három ló. A lábukon rézpatkó, rézpatkó a koppanó. Kippen-koppan rézpatkó, rézpatkóján csattanó. Csattanóján rengető, szép dallamot pengető. Tizenkét láb három lóra, rászoktak a rézpatkóra. Fényesítik reggel-este, süsse a Nap fényesebbre! Csillog-villog, kippen-koppan, kopogj te is az ajtóban! Kép:pixabay.com
Naphosszat micsoda vita a csuklómra kötött karórám s fölhúzott szívem dobogása között! Micsoda vad feleselés a földi eleven s a hideg csillag-perc között. Szorongva figyelem. Hogy üt s kiált egymásra a vérünkben lüktető és az – mely mégsincs nélkülünk – az öröklét-idő! Nyomom órámra fülemet, eremre ujjamat. Két mén rohan párban, de úgy hogy egymásba […]
Jönnek Isten hozott, szép angyalok. Elvermelt almát adhatok. Ki küldött vajon vigaszul? Itt agy jonatán, egy batul. Féltem nagyon, hogy a szemöldök- fában homlokkal összetörtök, és tört angyalt hogy ápolok? Be szerencsével jártatok! Mint a petróleum-lángot, kicsinyre húztátok angyalságotok. Mennek Először fölkelt Áriel, aki a karban énekel. Azután fölkelt Rafael. Ne menj ,ég, kérlek. – […]
