A ló

  A ló háziállat. Hogy miért házi, azt könnyen megérti az ember, ha meggondolja, hogy a kenguru vagy a cethal nem háziállat. Viszont nehezen érti meg az ember, ha azt is meggondolja, hogy a poloska sem háziállat. A ló növényevő, patás, négylábú, egyfarkú és kétszemű.

Igen bátor állat, mert míg az emberek azért mennek a csatába, mert különben főbe lőnék őket, a ló anélkül is elmegy.

Sőt nemcsak a nemes paripa megy el, hanem az egyszerű konflis ló is elmenne, ha a konflis kocsisnak nem lenne annyi esze, hogy csupán a Nyugatiig hajtsa. Hát így áll a dolog a ló nemességével és bátorságával. Az okosságával nem különben.

Mert ha gyököt vonni nem is tud, még mindig jóval okosabb azoknál az embereknél, akik elhitték, hogy tud gyököt vonni,

s a lábával az eredményt kikopogja.

  A lovat nem minden szakaszában hívják lónak, mert eleinte csikónak hívják, s csak később lesz ló, lósága után pedig, miközben, ha nagyon jól megy neki, paripa is lehet, végül gebe lesz, legvégül pedig virsli, sőt … ☹ A lovaknak egyedenként nevet is szoktak adni, elnevezik például Trubadur-nak, Gyöngyvirág-nak, Nonius-nak, Kincsem-nek, Tokió-nak stb. Ezek a nevek leginkább versenylovak nevei, oly előkelő nevek, mint az embernevek közt az Artúr, Edgár, Ervin s más effélék. Viszont, ahogy vannak közönséges embernevek is, mint például János vagy Mór, úgy vannak közönséges lónevek is, mint Madár vagy Kese.

Sőt a konflislovak legnagyobb része egyszerűen a Zanyád névre hallgat.

  A lovakat foglalkozásuk szerint fölosztják: versenylovakra, hátaslovakra, igáslovakra, konflislovakra, fiákerlovakra, katonalovakra, haszontalan gebékre és öreg virslijelöltekre. ☹ A cirkuszlovakat kifelejtettem,

a hátaslóról pedig még azt akarom mondani, hogy nem azért nevezik hátaslónak, mert háta van, hisz ezen az alapon hasas lónak is nevezhetnék,

márpedig hasas lónak megint csak egészen másféle lovat neveznek, hanem azért nevezik a hátaslovat hátaslónak, mert a lovas a hátán ül. Kivéve persze, amikor lenn hever a lábai alatt, de viszont az ilyen ügyetlen embereket nem vehetjük figyelembe, amikor a lovakat osztályokba sorozzuk. A lóhoz hasonlít a zebra, egy csinos, stráfosnadrágos állatka, rokona is neki.

Hasonlít hozzá továbbá a szamár is, az is rokona neki, nem kell szégyellnie, elvégre mindnyájunknak vannak szamár rokonaik.

  A ló zabbal él, kivéve a konflislovakat, a konflisló vadgesztenyével és szalmával él, bár a kocsisa zabból él, azaz abból, hogy a zabot tízszer olyan drágának hazudja az utas előtt, mint amilyen drága valójában. A lóról van egy közmondás, amely így szól: „A lónak négy lába van, mégis megbotlik.” Hát ez a közmondás általában, nagy marhaság, mert nem lehet mondani azt, hogy mégis botlik, hiszen épp azért botlik az ember is, mert lába van, s ha már valaki, vagy valami a lábával botlik, akkor annál inkább botlik, minél több lába van; a lábatlan ember például egyet se botlik. Ezek szerint a legjobb dolga van a százlábúnak, mert attól senki sem veszi rossz néven, ha botlik egyet.

  1920