Sokan vannak úgy a lovaglással, hogy gyermekkorban nem tehették meg anyagi vonzata miatt, vagy nem volt rá elég idejük, így azt idősebb korban már meg sem próbálják. Pedig idő és pénz lenne rá, csak a kor tart vissza sok mindenkit.

 
Ha igazán szeretnénk lovagolni, ne tartson vissza minket a korunk, akár 60-65 évesen is bele lehet vágni (vagy még idősebb korban), egészen az alapoktól indulva. Persze elengedhetetlen egy jó oktató és egy megfelelő ló. Természetesen, ha komoly versenyeken akarjuk az érmeket bezsebelni, ebben az esetben minél fiatalabb korban történik a tanulás annál jobb, de most itt nem ez a cél. Magáért a lovaglás szeretetéért lovagoljunk, érezzük jól magunkat a nyeregben egy tereplovaglás alkalmával a természetben gyönyörködve, vagy osztálylovagláskor többi lovas társunk társaságát élvezve.

Nem szabad félni az új, ismeretlen feladatoktól és lovunktól. Figyeljünk az oktatónkra, aki amellett, hogy megtanítja a helyes lovagláshoz szükséges alapokat, segít megismernünk társunkat és általában a lovakat. Tűzzünk ki magunk elé kisebb célokat, helyes ülés, ügetés kivitelezése sikerélményt nyújt, ami után magabiztosabban vághatunk bele az újabb feladatokba. Legyünk türelmesek magunkhoz, megeshet, hogy bizonyos kor után nehezebben sajátítjuk el az új feladatokat.
Ne görcsöljünk a leesés gondolatán, üljünk lazán a nyeregben és tudásunknak megfelelően tegyünk meg mindent azért, hogy ne legyen esés a vége. Felszerelésünk között mindenképpen szerepeljen a kobak, óvatosabbak gerincvédőt is felvehetnek, amik tompítják az eséseket. Nincs olyan ember, aki ne félne, de a félelem leküzdése lehet az első cél, amit megvalósíthatunk. Bele kell vágni a sok örömteli nyeregben töltött időért!