Menekülő prédaállatok révén a vadon élő patások a háziasított társaikkal szemben szinte soha nem alszanak mélyen és a földön fekve. Csak a csoport egyes tagjai szenderegnek állva, vigyázva a többiekre. Lefeküdni és mélyen aludni csak azt a lovat látjuk, amelyik biztonságban és védelemben érzi magát. Fontos, hogy elegendő hely legyen az elfekvéshez. Tiszta és száraz hely a legjobb, bealmozva szívesebben lefekszenek. A vizes, párás helyet nem szeretik, főleg nem fekvés szempontjából.

Csak az a ló nyújtózik amelyik biztonságban érzi magát Kép: pixabay.com

Az állva alvást, vagyis inkább az elszenderedést a ló testfelépítése a négypontos alátámasztás teszi lehetővé. Könyökízületének sajátos anatómiai felépítése lehetővé teszi, hogy előredőlve álló helyzetben maradjon. Egyik hátsó lábát el is lazíthatja (ízületek hajlítva, csípő lent), nem fog felborulni. A legkisebb zajt is azonnal meghallják és ha kell azonnal vágtázva menekülnek ha veszélyt éreznek. Így ugyan nem alszanak olyan mélyen, mint kényelmesen lefeküdve, de az emberektől eltérően kevés pihenésre van szükségük. Az elhasznált energiát inkább a táplálékokból nyerik vissza. A lovak egy nap két óránál többet nem haverésznek. Amikor lefekszenek vérkeringésük, légzésük nehezebb, saját testüket nyomják. Felálláskor jobban elfáradnak mint egy kiadós vágta után.

A fiatal csikók mozgékonyak, így könnyebben négy lábra tudnak állni ha kell Kép: pixabay.com

A négy patán való bóbiskolást inkább az öreg és beteg lovak részesítik előnyben, nekik már nehezen megy a földről való felkelés. A csikókat gyakrabban láthatjuk földön fekve, mozgékonyságuk miatt ők könnyebben négy lábra tudnak álli. Egészségügyi oka is van, hogy ritkábban fekszenek le, mint a többi állat. Ha teljes testsúlyukkal ránehezednek hasukra az bélcsavarodást és akár az állat halálát is okozhatja.

Fotó: pixabay.com