Karácsony reggelén a lovasrendőr figyeli az útkereszteződést. Észrevesz egy kisfiút, aki egy vadonatúj, csillogó biciklivel kerekezik. Odaszól neki:
– Szép új bringád van! Csak nem a Jézuska hozta?
– De igen! – így a fiúcska.
– Na akkor jövőre mondd meg a Jézuskának, hogy lámpát is hozzon rá! – mondja a rendőr, és átad egy büntetőcédulát.
A fiú elmenőben még visszaszól:
– Szép lovad van, csak nem neked is a Jézuska hozta?
– De igen – veszi a rendőr a tréfát – persze hogy az.
– Na akkor mondd meg a Jézuskának, ha jövőre is lovat hoz neked, akkor a faszt a ló alá tegye, ne föléje!

Kérdezi a friss lótulajdonos a lovászt:
– Ma vettem ezt a lovat. Szerinted versenyezhetnék vele?
– Persze! Sőt amilyen gebe, még simán le is győznéd!

– Mi lesz a lovas ólomkatonából, ha átmegy rajta az úthenger?
– ???
– Lemez lovas.

Krisztina a lovasiskolában gyakorol. Az edző figyeli hogyan ugorja át az akadályokat. Az egyiknél azonban a ló hirdelen lefékez, Krisztina pedig leesik a lóról, át az akadály túloldalára.
– Remek Krisztina! Csak legközelebb a lovat is vigye magával!

Egy parasztnéni hajtja a lovaskocsiját, amikor megállítja a rendőr.
– Néni, gond van a lovaskocsival. Úgy látom, eltört a lámpa a kocsirúdon, ez így nagyon veszélyes. Most nem büntetem meg, de ígérje meg, azonnal megcsináltatja!
– Persze, aranyom, hazamegyek aztán a férjem majd felrak egy újat!
– Ja, és néném, szegény lónak a hmm… micsodájára tekeredett az istráng. Ez így állatkínzás, majd ezt is csináltassa meg az urával.
Hazamegy a néni, és újságolja a férjének, hogy majdnem megbüntette a rendőr.
– Na, ezt a lámpát kicserélem két perc alatt – mondja a férje. – Mondott még valamit a biztos úr?
– Hát, nem egészen értettem, amit mondott, de szerinte valami gond van a dudával…

Azt mondja a lovász a főnökének, hogy ha elengedi egy heti szabadságra akkor megnevetteti és megsirattatja lovát!
A főnök beleegyezik, a lovász bemegy az istállóba, odasúg valamit a lónak, és a főnök látja, hogy a ló a földön fetreng, és majdnem megfullad a nevetéstől.
– Nem tudom mit csináltál azzal a lóval, de tényleg nevet. De most akkor sirattasd is meg!
Megint bemegy a lovász az istállóba és mire kijön, a ló szívszakadóan sír.
Kérdezi a főnök:
– Áruld már el nekem, mit csináltál azzal a szegény lóval? Most már tényleg nagyon kíváncsi vagyok rá.
– Hát, először is azt mondtam neki, hogy az én farkam nagyobb mint az övé. Aztán pedig megmutattam neki…

– Mi áll meg hő hatására?
– ???
– A lovaskocsi.
– ???
– Hőőő!

Két skót beszélget:
– Képzeld, a hadseregben elrendelték, hogy a lovas katonák csak az egyik lábukon hordhatnak sarkantyút.
– Miért?
– Mert rájöttek, hogy ha a katona megsarkantyúzza a ló egyik oldalát, a másik oldal úgyis automatikusan elindul vele együtt.

A skót fordítva ül fel a lóra, és a ló farka felé les.
– Miért ültél fel fordítva? – kérdezi a barátja.
– Várok.
– Mire?
– Tegnap a zabbal lenyelt egy pennyt.

–  Édösapám, nagy dolog van.
–  No fiam, mi az?
–  Édösapám, szerelmes vagyok.
–  Az jó. Kibe?
–  Édösapám, én egy lovat szeretek.
–  ? Egy lovat?
–  Azt biz’ én.
–  Osztá’ kanca, vagy csõdör?
–  Persze, hogy kanca…azt hiszi édösapám,
hogy természetellenes vágyaim vannak?…

Egy fiatal hölgy bemegy a lovasiskolába.
– Szeretnék kilovagolni Pomázra. Tudna adni egy hozzám való lovat?
– Nagy szerencséje van hölgyem, van itt egy, amelyik éppen magához való.
– Ezt meg hogy érti?
– Úgy, hogy ez egy olyan ló, amelyik szintén Pomázra akar menni.

Az országúton áll egy szekér, elébe fogva két ló. A szekérrúdra rászáll egy légy. A kocsis abban a pillanatban a lovak közé csap, és a szekér megindul. A légy büszkén néz körül:
– Na, csak rászálltam a rúdra, és a kocsi máris menni tud.

Arisztid és inasa kimennek a galoppversenyre.
– Jean, miért futnak a lovak?
– Babérért, uram.
– És melyik kapja a babért?
– Az első, uram.
– Akkor a többi minek strapálja magát?

– Aztán gyors ez a ló? – kérdi egy vevő a kupectől a lóvásárban.
– Hát persze. Még a legsebesebb záporban is csak a farkát éri az eső!

Egy lovas betér az előkelő fogadóba. Lovát az istállóba kötik, ő maga pedig leül egy terített asztalhoz, és így adja fel a rendelését:
– Először is vigyenek a lovamnak egy nagy tál lazacot!
– Lónak lazacot? – csodálkozik a fogadós.
– Csak vigyék!
Kitódul mindenki a fogadóból, mert kíváncsiak erre a csodalóra. Kisvártatva aztán már csörtetnek is vissza, elöl a fogadóssal.
– De uram, nem eszi a ló a lazacot!
A vendég közönyösen megrántja a vállát:
– Nem? Akkor kénytelen leszek én megenni.

– Gazduram, olcsóbb lett a zab. Örül neki?
– Örüljön a ló!

Két újgazdag lovagolni tanul, mert azt hallották, hogy ez most újra sikk. Minden rendben is megy, csak a zablát nem tudják sehogy sem a ló szájába adni.
– Nincs más hátra – dünnyögi az egyik – várnunk kell.
– Mire? – kérdi a társa.
– Hogy ez a dög ásítson egyet.

Dologidőben lesántul a gazda lova. Sebaj, gondolja, majd kölcsönkéri a szomszéd faluban lakó komájának az egyik lovát. El is indul gyalog, lelkesen.
Az első kilométer után így morfondírozik:
– Még szerencse, ha van az embernek egy ilyen jó komája, akiben bízhat, hogy kimenti a bajból. Együtt katonáskodtunk, én is segítettem, ő is fog biztosan.
Újabb kilométer után így tűnődik:
– Persze, dologidőben neki is szüksége lehet a lóra. De hát azért komám, hogy segítsen!
Megteszi a harmadik kilométert is.
– Akár komám, akár nem, az biztos, hogy nem fogja egy könnyen ideadni. Pedig én is hányszor adtam neki ezt-azt.
Megy tovább.
– Lám, a múltkor is behívott a kocsmába egy fröccsre és aztán még a sajátját sem fizette ki.
Az ötödik kilométer után megáll.
– A legjobb lenne visszafordulni, hisz úgyis hiába megyek! Nem adja az ide a lovát egy percre sem. De már az út nagy részét megtettem, hát meg kell próbálni.
Megy, beér a faluba, s meglátja komát a portája előtt. Megáll előtte, s rárivall:
– Tudja mit? Tartsa csak meg magának azt a göthös lovat!

Murphy lovas törvényei
“Ha ló nincs, a szamár is ló!”
“A vidám ló elől harap, hátul rúg, középen ledob a hátáról, utána felborít, majd ezt az egészet háromszor megismétli, végül még ki is röhög! – A depressziós ló ugyanezt teszi, csakhogy közben komoly.”
“Alacsony lóról, nehéz magas lóról beszélni!”
“Minél jobb a zsoké, annál jobban megismerik a ló nevét!”
“Fogorvosnak inkább cápát ajándékozz, mint lovat!”

 – Hogy hívják a fagyasztott pacit?
– Igló.

Egy gazda elmegy a lóvásárra, vesz is egy szép lovat a cigánytól, aki útravalóul az alábbi intelmet mondja:
– Vigyázzon ám ezzel az állattal, mert fára nem mászik, vasat nem eszik!
No, nem baj, gondolja a gazda, arra igazán nincs szüksége sem a lovamnak, sem nekem, hogy fára másszon, meg vasat egyen.
Amikor a gazda fel akarta szerszámozni a lovat, a zablát csak nagy üggyel-bajjal sikerült a ló szájába rakni, hiszen: “vasat nem eszik!”. Amint át akart vele menni a fahídon, az állat megtorpant, nem ment tovább, mivel: “fára nem mászik!”
A gazda visszavitte a lovat a cigánynak, de az nem vette vissza.
– Megmondtam, mi a hibája, akkor figyelmen kívül hagyta, én már vissza nem veszem!

– Hogy hívják az elmebeteg lovat?
– Pszihopata.

– Mi a versenymének doppingszere?
– Lórum.

Három cowboy lovagol a kanyonban.
Joe aranyon, Bill ezüstön, Charles Bronson.

– Miért nehéz lóvá tenni a kígyót?
– Mert lecsúszik róla a nyereg.

– Hogy hívják a három dimenziós szekeret?
– Térfogat.

Két skót beszélget:
– Képzeld, a hadseregünkben elrendelték, hogy a lovas katonák csak az egyik lábukon hordjanak sarkantyút.
– Miért?
– Mert rájöttek, hogy ha a katona megsarkantyúzza a ló egyik oldalát, a másik oldal úgyis automatikusan elindul vele együtt.

Jean és az uraság kinn vannak a lóversenyen.
– Jean, nem látom azt a lovat, amire rátettem az egész vagyonomat.
– Nem is láthatja uram.
– Miért, Jean?
– Mert még a rajt előtt megdöglött.

– Jean, volt az ügetőn?
– Igen uram!
– Feltette azt az ezrest a nyolcas lóra?
– Igen uram!
– És mi történt?
– A zsoké levette a lóról és megköszönte!

– Fordítva ült fel a lóra, uram!
– Nem tesz semmit, Jean, úgyis az ellenkező irányba megyek.

A paraszt bácsi hosszan alkudozik a lókupeccel egy deres kancára.
Végre megköttetik az üzlet. Az öreg kezébe veszi a kantárszárat és rácsap a ló farára. A ló megiramodik, és egyenest nekimegy a tűzoltószertár falának. A bácsi dühösen reklamál:
– Hiszen ez a ló vak!
A lókupec mosolyog:
– Nem vak, csak vakmerő!

A rendőr megállítja a székely paraszt bácsit.
– Hé, bátyám, mit visz azon a szekéren?
A paraszt bácsi odahajol a rendőr füléhez, és belesúgja:
– Szénát.
– És miért sugdolózik?
– Hogy a lovak ne kérjenek!

Egy paraszt vett egy igáslovat. Gyönyörű állat volt! Igaz, jó sokat is fizetett érte. Ám egy hónap múlva a ló megbetegedett, lábra sem tudott állni.
A derék ember elkeseredve kihívta az állatorvost, aki azt mondta:
– Hát, a lovának egy vírusos megbetegedése van, 3 napig kell ezt a gyógyszert szednie. A harmadik napon eljövök, és ha nem javul az állapota, akkor le kell, lőjük!
Az istállóban levő disznó meghallotta ezt a beszélgetést.
Az első nap után minden változatlan volt, a ló állapota nem fordult jobbra.
Odament erre a disznó a lóhoz, és így szólt:
– Gyerünk barátom! Kelj fel, állj lábra!
A második nap sem javult a ló állapota, nem hatott a medicina.
– Gyerünk barátom, kelj fel, mert ha nem, akkor meg fogsz halni! – figyelmeztette a disznó a lovat.
A harmadik napon is beadták a lónak a gyógyszert…de semmi! A ló állapota nem javult.
Az állatorvos megérkezett, ránézett a lóra és lemondóan így szólt:
– Sajnos nincs mit tenni, meg kell, öljük a lovat, mert megfertőzheti az összes többit is.
Meghallotta ezt a disznó és lélekszakadva rohant a lóhoz:
– Hej, testvér! Megjött az állatorvos, véged van! Kelj fel most vagy soha, amíg nem késő!! Gyerünk!!
A ló horkantott egyet, feltápászkodott és elkezdett lépegetni, majd szaladni.
– Csoda történt! Ezt meg kell ünnepelnünk! – kiáltott boldogan a paraszt. – Csináljunk egy bulit, lakomázzunk! Levágjuk a disznót!

A paraszt bácsi a folyóparton baktat a szekerével. Ott van szolgálatban a rendőr. A bácsika megkérdezi tőle:
– Biztos úr, hol lehet itt baj nélkül átkelni a szekérrel?
– Jöjjön csak, bátyám, majd megmutatom. Itt nyugodtan áthajthat.
– A bácsi úgy is tesz, de hamarosan elsüllyed a szekérrel együtt.
Megszólal a rendőr:
– Érdekes! A kacsáknak csak derékig ért.

Paraszt bácsi megy szekérrel az országúton, nagyban iszogat valamit, mikor megállítja egy rendőr:
– Mit iszik bátyám?
– Harmatvizet, fiam!
– Ugyan már, nekem is adjon egy kicsit belőle!
Ahogy belehörpint a rendőr az itókába, ki is köpi!
– Pffffuu, de hiszen ez lópisi!
– Hát persze, gyí Harmat!

A székely elutazik két hétre Budapestre és a fiára bízza a házat meg a gazdaságot.
Mikor visszatér, a fia már várja is az állomáson. Fölszáll az öreg a szekérre a fia mellé, majd elindulnak hazafelé.
Egy idő után megkérdi az öreg:
– Na, fiam, történt-e valami azóta, hogy elmentem hazulról?
– Semmi idesapám, semmi különös.
– De csak történt már valami két hét alatt? – erősködik az öreg.
– Semmi idesapám, csak a villa nyele tört el – így a fiú.
– Hát az meg hogyan történt? – kérdi a székely.
– Az bizony úgy, hogy éppen vittem a Bodri kutyát beledobni az árokba, mert megdöglött szeginy, oszt nehiz volt és megreccsent a villa nyele – mondja a legényke.
– Oszt mitől döglött meg szeginy ? – kérdi az öreg.
– Hát eltaposták a lovak, amikor kitörtek az égő istállóból! – válaszol a fiú.
Erre már izgatott lett az öreg és azt kérdezi:
– Mi az Isten, leégett az istálló??
– Le biz az, mert a szél átvitte a lángokat a házrúl!
– A hétszentségit – ordít az öreg – mán a ház is leégett??
Válaszol nagy rettegve a fiú:
– Mindennek az a rohadt macska az oka, mert földöntötte az égő gyertyát nagyanyánk ravatalánál!

Az állatorvos gondolkodóba esik, majd bemegy a rendelőbe és kihoz egy fűzér csípős paprikát.
– Na, Pista bátyám! Ha ezzel bekeni a lova hátulját, garantáltan gyorsabb lesz!
Hát a székely úgy is tesz, bekeni a lova farát, mire a ló elszalad, de fél perc múlva már nem is látni. Pista bácsi kétségbe esik, hogy fogja már utolérni a lovat, tanakodik egy kicsit, majd így szól:
– Doktor úr, nem kérhetnék-e én is abból a csodaszerből, hogy utó’kapjam a lovat?
– Dehogynem!
Hát bekenik a székely seggét is, mire az eszeveszett vágtába kezd, egy idő után kielőzi a lovat, és persze előbb ér haza. Azt mondja a feleségének, aki a kapuban várja:
– Bözsi, mindjá’ gyün a ló is majd kösd be az istállóba, én még fordulok vagy kettőt!

A székely bácsi ül a szekéren. Egyszer csak megállnak a lovak.
A bácsi jól odasóz nekik:
– Gyí!
A lovak meg sem moccannak. A bácsi újra odacsap az ostorral:
– Gyí!
A lovak megint nem mozdulnak. A bácsika leszáll a bakról, előremegy a
lovakhoz és észreveszi, hogy közvetlen a lovak előtt egy óriási szakadék
tátong. Erre visszamászik a bakra és így szól:
– Helyesbítek: hóóó!

Két rendőr bekerül a lovas rendőrök közé, és megkapják a rájuk bízott hátasokat.
Viszont nagy probléma adódik, így szól az egyik:
– Te, komám, és hogyan fogjuk megkülönböztetni őket?
– Hm. Vágjuk le az egyiknek a fülét, az lesz a tiéd.
Meg is teszik, ám másnap reggelre egyik lónak sincs füle.
– Hát most már hogy fogjuk őket megkülönböztetni?
– Hm. Vágjuk le az egyiknek a farkát, az lesz a tiéd.
Meg is teszik, de másnap reggelre egyiknek sincs farka.
– Na, most mondj valami okosat, hogy különböztetjük meg őket?
– Hm. Mi lenne, ha tied lenne a fekete, az enyém meg a fehér?

 Két vak ló beszélget a pálya szélén:
– Te tényleg indulni akarsz a holnapi veresenyen?
– Nem látom akadályát…

Józsi bácsi zötyög a szekéren. Utána a kutyája baktat. Józsi bácsi az ostorral oda-oda csap a lova farára. Egyszer csak a ló megszólal:
– Te, Józsi! Ne üssél már azzal az ostorral, én is egy érző lény vagyok…
Józsi bácsi rémületében leugrik a szekérről, elkezd rohanni, utána a kutyája. Futnak majd’ egy órát, s leülnek pihenni. Ekkor megszólal a kutya:
– Hú, a fenébe, de megijedtem, mikor megszólalt a ló!

A vadász szöszi felesége elhatározza, hogy ő is vadászik ezentúl. A vadász vesz is neki egy puskát, töltényt, megtanítja lőni. Ahogy kell az ilyesmit.
Másnap a feleség elindul a portyára.
A vadász tisztes távolból, észrevétlenül követi, mert ki tudja mi történhet, mégiscsak az első próbálkozás.
Nemsokára lövést hall a vadász, szaporázza a lépteit, és meg is látja kis feleségét egy tisztás közepén: nagyon veszekedik egy emberrel.
Az ember ágál, de végül csak ennyit tud mondani:
– Jól van, rendben, kisasszony, magáé az őz, csak a nyerget szeretném levenni róla!!

Turista bemegy a kovácsműhelybe, ahol a mester éppen lerak egy forró patkót hűlni. Mielőtt figyelmeztethetné a turistát, az felkapja a patkót, de nyomban le is teszi:
– Megégette magát? – kérdezi a kovács.
– Á, dehogy! Csak ilyen gyorsan tudok patkót nézni…

A lopós Béla vezet maga mellett egy lovat. Jön a rendőr és kérdi:
– Te, Béla, hol loptad azt a lovat?
– Nem loptam. Mentem az úton és ott láttam négy patkót. Hát aztán nem rajta volt ez a ló!?

Két atyafi kapatosan tántorog a hosszú dűlőúton hazafelé, amikor pillantásuk az előttük baktató lovas szekérre esik.
– De irigylem én ezeket a lovakat, komám -sóhajt az egyik.
– Ugyan miért?
– Mert négykézláb mehetnek haza.

Két ló beszélget. Az egyik nagyon panaszkodik fuvaros gazdájára. A goromba, részeg tulajdonos állandóan üti-veri. Erre a másik ló megkérdezi:
– De hát, miért tűröd ezt? Írj egy panaszlevelet az állatvédő ligának!
– No, még csak az hiányzik! Ha a gazdám megtudná, hogy tudok írni, ezentúl velem intéztetné az üzleti levelezését is.

A ló bemegy a kocsmába.
– Kérek egy DAB-ot.
A kocsmáros oda tolja elé a sört.
Kisvártatva a ló:
-Most meg kérek egy tál zabot!
Mire a kocsmáros:
– Abrakadabra?

Szőke idegenvezető a buszból kiszállva meglát egy fiatal négylábút futkározni a tanyaudvaron.
– Nahát, maguknak mekkora kutyájuk van!?
– A csikóra tetszik gondolni?

Pista bácsi sakkozik a lovával. A szomszéd Jani bácsi áthajol a kerítésen és csodálkozva nézi.Pár perc után megszólal:
– Te Pista, a te lovad már olyan okos, hogy tudsz vele sakkozni?
– Ez okos? Négy-kettőre vezetek…

Szent Péter, Szent Pál és Szent János fent unatkoznak a mennyországban.
Éppen a lovakat nézik a karámban, mikor megszólal Szent Péter:
– Hé, miért nem rendezünk egy lovasversenyt a lovainkkal?
– Rendben – mondja Szent Pál. – De ki ellen versenyezzünk?
– Hát hívjuk fel a Sátánt, hiszen itt nálunk vannak a legjobb és legkönnyebb lovak, amelyek világ és nemzeti kupákat is nyertek, náluk pedig a legrosszindulatúbb, legrosszabb lovak vannak.
Így is tesznek, felhívják a Sátánt, meghívják őt és barátait a versenyre. A Sátán felnevet és boldogan közli, hogy elmegy, de nem érti a szenteket, miért akarják, hogy nyilvánosan megszégyenítse őket.
– Hé, Sátán, hát elfelejted, hogy nálunk van az összes jó ló?
– És ti? Elfelejtitek, hogy nálunk van az összes bíró?

Az első napon Isten megteremtette a lovat
A második napon Isten megteremtette az embert, hogy szolgálja a lovat.
A harmadik napon Isten megteremtette az Föld többi állatát, hogy kísértsék a lovat, amikor az ember a hátán ül.
A negyedik napon Isten megteremtette a nehéz munkát, hogy az ember dolgozhasson és így eltarthassa a lovát.
Az ötödik napon Isten megteremtette a füvet, hogy a ló ehessen és az ember dolgozhasson vele és takaríthasson…
A hatodik napon Isten megteremtette az állatorvost, hogy a ló egészséges legyen az ember pedig szegény.
A hetedik napon Isten megpihent és azt mondta:
“Ez jó. Így az ember majd alázatot tanul, és egész életében azon igyekszik majd, hogy kielégítse lova igényeit”
Négy pap utazik egy szekéren. A lovak hirtelen megállnak, mert az úton egy kidőlt fa fekszik keresztben. Leugranak mind a négyen, körülállják a fát, és lázasan imádkoznak, majd vitatkoznak. Hamarosan odaérkezik egy parasztszekér is, leszáll róla két legény, megfogja a fát, és odébb teszi. Megütközve néz egymásra a négy pap:
– Erővel?

– Öregem, fantasztikus számot láttam tegnap a cirkuszban. Képzeld, egy kutya lovaglás közben ide-oda bukfencezett a ló hátán, azután a hasa alá is becsúszott, majd a nyakába kapaszkodva visszamászott…
– Az mind semmi! Én ezt már az első nap megcsináltam, amikor lovagolni tanultam!

Megy a ló az erdőben, megállítja a farkas.
– Na, most megeszlek.
– Most az egyszer ne bánts koma, fontos üzenetet viszek.
– Na, de hol az üzenet?
– Ideírták a hátsó patámra – emeli fel a ló a lábát.
Odahajol a farkas, hogy megnézze, ekkor a ló irgalmatlanul fejbe rúgja.
Jó idő múlva magához tér a farkas, vakarja a fejét.
– Mit játszom itt az eszemet, mikor nem is tudok olvasni?!

Lovat lopott egy hetvenéves vénember, elfogták, s a bíró elé vitték. Miután a lopás valamennyi részlete tisztázódott, a bíró így szólt a vádlotthoz:
– Nem szégyelli magát kend, hogy vénember létére lókötésre vetemedett? Volt ideje megokosodni. Más ember a kend korában jóra neveli a fiatalokat, nemhogy lovat lopjon. Mit tud felhozni mentségére?
Eltöprenkedett a vén lókötő, aztán széttárta a karját.
– Igazán nem tudom, mit mondjak, bíró úr, mert csakugyan bajos rájönni, hogy az emberfia mivel vonja magára a világ rosszallását. Tizenkét éves koromban kötöttem lovat először. A bíró három évre ítélt, és szememre hányta, hogy már ilyen zsenge korban lókötésre adtam a fejemet. A második lovat negyvenéves koromban loptam. Akkor tíz évet kaptam, s a bíró ugyancsak csodálkozott, hogy habár erőm teljében vagyok, mégis lopással segítek magamon. Most meg a bíró úr pirit rám, hogy lám, megvénültem, a sír szélén állok, és mégis elkötöttem egy lovat. Látom már, hogy hiába éltem, hiába próbálkoztam, soha meg nem tudom, hogy a lókötésre milyen emberi kor alkalmas…!

-Mit tesz a ló
a teájába?
-Lócitromot.

-Az én pónim újságot olvas!
-Tudom.
-Honnan?
-Mesélte a lovam.

-Hogy hívják a nagyothalló lovat?
-???
-Jó hangosan.

Agresszív kismalac sétálgat a réten, találkozik egy lóval. Hozzávágja a palacsintáját, mire a ló:
-Ez szándékos volt?
-Nem! Lekváros!

Mondja, Jean, miért tesznek a ló alá homokot?
– Azért, hogy felálljon, uram!
– Jean, akkor hozzon nekem is két lapáttal!

A királyfi vágtat a lován, egyszer csak meglát egy szépséges királylányt, ahogy egy vár erkélyén álldogál. Rögtön szerelmes lesz, és felmegy hozzá.
– Gyönyörű királylány, egyetlen vágyam, légy az enyém!
– Jaj királyfi, tudod az én uram a hétfejű sárkány, ha itt talál, megöl téged!
– Semmi baj, királylány. Odaállítottam a lovamat az ablak alá, ha jön az urad, csak kiugrom az ablakon, és elvágtatok. Nagyban beszélgetnek mikor, egyszer csak csöngetnek.
A királyfi azonnal kiugrik az ablakon. A királykisasszony kikiabál.
– Ki az?
– Jó napot kívánok, a ló vagyok, csak szólok, hogy eleredt az eső, és beállok az eresz alá.

A nyuszika bemegy a kocsmába és elkiáltja magát:
– Ki festette a lovamat pirosra?
Feláll a farkas:
– Én! Miért, van valami gond?
– Á, semmi! Csak azt akartam mondani, hogy megszáradt, lehet menni
lakkozni.

A kismalac elindul új állatokat megismerni. Találkozik az öszvérrel.
– Szia, én vagyok a kismalac, téged hogy hívnak?
– Én vagyok az öszvér.
– Miért hívnak öszvérnek?
– Mert apám ló, anyám pedig szamár.
A kismalac továbbmegy, a bokorbol morgást hall.
– Szia, én vagyok a kismalac, téged hogy hívnak?
– Én vagyok a farkaskutya.
– Miért hívnak farkaskutyának?
– Mivel apám farkas, anyám meg kutya.
A kismalac tovább ballag, majd hirtelen zümmögést hall.
– Szia, én vagyok a kismalac, téged hogy hívnak?
– Én vagyok a lódarázs.
– ….Na elmész te a p…ba!!

Megy egy férfi egy hatalmas pusztán. Nagyon nagy a forróság ezért eléggé megszomjazik. Hirtelen meglát a távolban egy kutat. Nagyon megörül neki, de mikor odaér nem lát benne vizet. Gondolja beledob pár kavicsot, hogy az majd megmutatja van-e víz benne. Beledobja de nem így se tudja megállapítani, így beledob egy maréknyi követ de így se sikerül neki. Mire meglát nem olyan messze egy hatalmas sziklát. Odamegy a sziklához elkezdi vonszolni a kúthoz. Nagy nehezen belelöki, mire villámsebességgel elhúz mellette egy ló és fejest ugrik a kútba. Az emberünk nem tudja mire vélni a dolgot, csak néz nagyokat a látottakon, mire odamegy hozzá egy paraszt bácsi és megkérdezi:
-Nem láttad fiam a lovamat?
-Dehogynem! Most ugrott bele a kútba!
-Az nem lehet hisz egy bazi nagy sziklához kötöttem ki!!

A csődör és a kanca megy ki az istállóból. A csődör udvariasan előreengedi a kancát:
– Menj csak előre, én majd fedezlek.

A lóversenypályán egy játékos észreveszi, hogy egy pap lopózik be a lovak istállójába, és megáldja az egyik lovat. Megjegyzi a lovat, majd csodálkozva látja, hogy a következő futamot az addig esélytelennek tartott ló toronymagasan megnyeri. Következő héten a futam előtt elbújik az istállóban, a pap pedig jön, és megáldja az egyik paripát. Emberünk rohan a bukmékerhez, feltesz 5 dollárt a lóra, majd amikor tényleg a megáldott ló nyer, besöpri az 50 dolláros nyereményt. A következő héten megint meglesi a papot, majd a sikeres fogadás után 20.000 dollárral lesz gazdagabb. A nagy sikeren felbuzdulva, a következő hétre mindenét eladja, majd – miután ismét kilesi a pap áldásosztó tevékenységet – minden pénzét ráteszi a lóra. Azonban ezúttal a ló teljesen lemarad, majd féltávnál összeesik, és kileheli a lelkét. Emberünk felháborodva rohan a paphoz:
– Atyám, miért tette ezt velem?! Eddig ahányszor megáldott egy lovat, az nyert, ez meg most még a célba se tudott bevánszorogni!
A pap a fejét csóválva válaszolja:
– Látod, fiam, ez a baj veletek, protestánsokkal, hogy nem tudjátok megkülönböztetni az áldást az utolsó kenettől…

A rendőr találkozik a cigánnyal, aki éppen egy lovat vezet. A
rendőr megkérdezi:
– Te cigány! Honnan van ez a ló?
– Sakkon nyertem.
– Nem hiszem én azt.
– De bizony! Én léptem a lóval, a Gazsi meg ütötte a parasztot

Három rendőr beszélget. Aszongya az egyik:
– Képzeljétek, a feleségem megcsal egy teniszezővel!
– Hát ezt meg miből gondolod? – Kérdi a másik.
R1: – Teniszütőt találtam az ágy alatt.
R2: – Akkor az enyém egy golfozóval csal meg, mert az ágy alatt egy golfütő volt!
R3: – Húúú, banyeg, akkor az én feleségem engem egy lóval csal meg!
R1: – Miért, mi volt az ágy alatt?
R3: – Zsoké.

Egy paraszt néni hajtja a kocsiját, amikor megállítja a rendőr.
– Néni, gond van a lovaskocsival. Úgy látom, eltört a lámpa a kocsirúdon, ez nagyon veszélyes. Most nem büntetem meg, de ígérje meg, azonnal megcsináltatja!
– Persze, aranyom, hazamegyek, aztán a férjem majd felrak egy újat!
– Ja, és néném, szegény lónak a hmm… micsodájára tekeredett az istráng. Ez így állatkínzás, majd ezt is csináltassa meg az urával.
Hazamegy a néni, és újságolja a férjének, hogy majdnem megbüntette a rendőr.
– Na, ezt a lámpát kicserélem két perc alatt – mondja a férje. – Mondott még valamit a biztos úr?
– Hát, nem egészen értettem, amit mondott, de szerinte valami gond van a dudával…

A sárkány egy páncélos lovaggal találkozik, és magában káromkodik:A fenébe, már megint egy konzerv…

Kovács anyósát megrúgja a ló, és az öregasszony belehal a sérülésbe.
A temetésre nagyon sokan elmennek, még a környező falvakból is.
– Mennyi ember! – csodálkozik Kovács barátja
– Ennyire szerették az anyósodat?
– Ugyan! Mind a lovamat akarja megvenni.

Az egyik embernek elromlik az autója a sivatagban. Próbálja javítgatni, de nem megy. Egyszer csak elébe toppan egy fehér ló, homlokán egy arany csillaggal, és így szól:
– Ha nincs ellenére uram, megjavítom az autóját.
A férfinak eláll a lélegzete, és ezalatt a ló bedugja a fejét a motorházba. Fújtat, nyerít, majd egyet szökken és elvágtat. Az ember csak nagy nehezen ocsúdik fel a csodálkozásból, majd beül az autóba, és az valóban elindul. Mégis aggódik az autó miatt, és az első szerelőhöz betér elmesélni az esetet. A szerelő gondolkodik, majd így szól:
– Szóval azt mondja, hogy a ló beszélt?
– Igen.
– És a homlokán volt egy csillag?
– Igen.
– És biztos, hogy fehér volt?
– Igen, biztos.
– Hát tudja meg, óriási szerencséje volt, ugyanis a fekete nem ért az autókhoz.

Egy cowboy csípőre tett kézzel áll meg az ivó előtt:
– Hé! – ordítja. – Ki kötötte el a lovamat? Ha öt percen belül nem kerül elő, olyat teszek, amilyent még soha…
– Na, és mit? – Gyalog indulok haza.

Bemegy a ló a kocsmába:
– Kérek egy pohár Martinit!
A kocsmáros csodálkozva kitölti neki, majd közli:
– Kétezer forint lesz… De ne haragudjon, lovak nem szoktak ide járni.
Mire a ló:
– Hát, ilyen árak mellett, nem is fognak.

A ló bemegy a csehóba, rendel egy whiskyt, megissza. Majd rendel egy
sört, megissza. Fizet, elmegy. Két öreg alkesz döbbenten összenéz:
Na de ilyet? Whiskyre sört???!!!

A ló bemegy a csehóba, a csapos szótlanul leteszi elé a szokásos whisky-
sört, ló fizet, kimegy. Két alkesz döbbenten nézi a jelenetet. A csapos
blazírtan:
Mit csodálkoznak? Máskor se szokott köszönni…

A lovag új lovat vesz. A kupec figyelmezteti: nagyuram, ez idomított
állat. Ha azt mondja neki, hű, megindul, de sebesen ám, mint a szél. Ha
azt mondja, hű-hű, megáll, mintha lecövekelték volna. Na, ezt
kipróbálom, gondolja a lovag, és elkéri egy próbakörre a paripát.
Délcegen megül a nyeregben, s elkurjantja magát: hű! A ló, mint akit
seggbelőtt az ármány, nekiiramodik. Vágtat hegynek föl, völgynek le, et
cetera, mígnem a százméteres szakadék felé veszi a direkciót, de nem
lassít. A lovag kezd aggódni, ámde elfelejtette a jelszót! Próbálkozik:
hó! hóha! álljál már meg! stop, te gebe! A ló, oda se neki, vágtat a
szakadék felé. 20 méter. 10 méter. 5 méter. A lovagnak végre
bekattan: hű-hű!!! Erre a ló befékez, s közvetlenül a meredély szélén
megáll, mint a cövek. A lovag végigsimít verítékező homlokán: hűűű…

Kép:pixabay.com