A spanyol gyarmatosítás idején hajókkal behozott lovak gyorsan elszaporodtak a Bahamákon. Ezek a berber lovak az erősségüknek köszönhették, hogy túlélték a hosszú tengeri utazást.
Az ember mellett egyre több lófajta is benépesítette a szigetet, és egyre kevesebb lett a tiszta vérű abaco fajta. Az 1960-as évekre a városiasodás és az életterük csökkenése következtében 200 egyedet számláltak. Egy kis szigeten, Abaco-szigetén azonban még találkozhatunk ezekkel a vad lovakkal.
Kolombusz Kubában két tenyésztelepet is létrehozo
tt, innen szerezték be az erős munkabírással rendelkező lovakat a fakitermeléshez. A munkagépek megjelenése után azonban már nem volt szükség rájuk, így szabadon engedték őket. Alkalmazkodniuk kellett az új körülményekhez, hiszen ezelőtt az ember szolgálataira voltak hagyatkozva. Táplálékot és vizet kellett találniuk maguknak, valamint árnyékot a tűző nap elől.
A vadászok a szigeten azonban újabb veszélyt jelentettek a lovak számára. A vadászkutyáik ugyanis a vaddisznók helyett a lovakat kezdték el üldözni, a lovak kénytelenek voltak védekezni és megtaposták a kutyákat. A vadászok pedig a vadak helyett a lovakra céloztak.
Pár ló maradt csak életben, akiket egy farmra menekítettek a helybéli lakosok. Itt 35 tagúvá bővült a ménes. Milanne Rehor ideérkező turistát nagyon érdekelték ezek az állatok, amiket nehezen ugyan de sikerült megtalálnia. Azóta a szigeten lakik és azon munkálkodik, hogy megmentse a fajt a kihalástól.
A Nagy Abaco-szigeten természetvédelmi területet hoztak létre a számukra, itt tanulmányozhatják és megfigyelhetik az állatokat. Társadalmi összefogás keretében pedig pénzt gyűjtenek a fenntartásuk érdekében.
