Heti Lovas: Lecső Léna

Heti Lovas című rovatunkban olyan lovasokkal ismerkedhettek meg, akik a lovas sportok valamelyik ágában jeleskednek. Minden héten új lovasnak tesszük fel az alábbi öt kérdést.

Ismerkedjetek meg Lecső Lénával.

 
Lecső Léna vagyok, 15 éves. Lassan 10 éve lovagolok rendszeresen, de mellette szeretek úszni és röplabdázni is, habár minden hozzám közel álló ember tudja, hogy számomra mindig is a lovaglás lesz a legfontosabb. Igaz, magát a lovaglást csak később kezdtem el, de már egészen kiskorom óta lovak közelében mozgok.

 1. Hogyan kerültél kapcsolatba a lovakkal?

Édesapám már másfél éves koromban maga elé ültetett a nyeregbe és hosszú túrákra vitt, amiknek a végére állítása szerint rendszeresen elaludtam. 😀 Az első lovaglóórára 6 éves koromban vittek el, a faluban levő közeli lovardába. Azonnal megszerettem ezeket a csodálatos állatokat, és azóta, ha akarnám, sem tudnám magamat távol tartani tőlük.

2. A lovassport melyik szakágában versenyzel? Melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?

A fő célom az, hogy díjugratásban érjek el eredményeket, de régebben részt vettem amatőr lovas versenyeken is. Ezeken értem el kisebb-nagyobb helyezéseket mind díjugratásban, mind díjlovaglásban, de egyik sem volt olyan jelentős. Amire viszont igazán büszke vagyok az az, hogy a bizalmába fogadott a lovam, holott senki nem hitte, hogy ez valaha megtörténik, és közel másfél év együtt töltött idő után sikeresen megfeleltünk együtt a díjugrató rajtengedély vizsgán, amiről pár éve/hónapja még álmodni sem mertem. Ráadásul elég rossz előéletű, nehezen kezelhető és tanulatlan ló volt, de a sok segítségnek köszönhetően, amit kaptam hozzá, egy idő után rohamosan javulni kezdett és minden egyes foglalkozás alkalmával jobb lett. Remélhetőleg a fedeles szezonban komolyabban megkezdjük a versenyzést.
Már alig várom. 🙂

3. „Van valami a lovak külsejében, ami jót tesz az ember belsőjének.” Te mit kaptál a lovaktól?

Én úgy gondolom, minden lovas tudja, hogy a ló egy igaz társ. Feltétel nélkül elfogad és bár szeretetre állítólag nem képes az ember iránt, de ha eléred, hogy bízzon benned és mellette tiszteljen is, akkor nem létezik olyan akadály, amit ne tudnátok leküzdeni együtt. Hihetetlenül sok mindenre meg tudnak tanítani a lovak, de talán az egyik legfontosabb, hogy általa meg tanulod tisztelni a kis dolgokat is az életben.

4.Ki a kedvenc lovad, mit szeret a legjobban?

A kedvenc lovam Cserfes, egy 7 éves, zsufafakó kanca; életem első saját lova. Másfél éve kaptam a szüleimtől, közel 8 évnyi könyörgés után. Életem egyik legboldogabb napja volt, amikor megvettük, de néha még most is nehéz felfognom, hogy a magaménak tudhatom ezt az elképesztő kis lovat. Nagyon sok mindenre megtanított és mindent megtett azért, hogy boldog legyek. Igaz, nem volt könnyű vele, de megérte a sok munka, mivel mostanra már szeret velem együtt dolgozni és bármit megtesz, csakhogy megfeleljen nekem. A kapcsolatunk elég döcögősen indult, de szerencsére szakértő segítsége mellett hamar sikerült összeszoknunk és kölcsönösen tanítottunk egymásnak rengeteg dolgot. Mostanra már el sem tudnám nélküle képzelni az életemet. Ha valami miatt nem tudok kimenni hozzá a lovardába, már alig bírom kivárni, hogy végre újra láthassam. Ha éjjel arra ébredek, hogy vihar van, az az első gondolatom, hogy vajon vele mi lehet, pedig tudom hogy jó helyen van és semmi baja nem eshet.

5. Mit üzensz azoknak, akik még nem ültek lóháton, de szeretnék kipróbálni?

Véleményem szerint, aki kihagyja az életéből ezt a csodálatos dolgot, az csak sajnálhatja. Aki viszont kipróbálja, az garantálom, hogy függővé válik, ha pedig mégsem, akkor sem bánja meg soha.

 

Köszönjük Lénának a válaszokat. Gratulálunk az eddigi eredményeihez és további sok sikert kívánunk Neki!

 

Kapcsolódó cikkek

  • András

    Gratulálok ehhez a riporthoz! Bár a gratuláció a cikkben szereplő kishölgynek szól! Őszintén szólva:egy cikkre se szoktam hozzászólást írni, de erre muszáj. Igaz, én nem a sporteredményhez szeretnék gratulálni, hanem a ló-ember kapcsolat hozzáálláshoz. Arra a kérdésre, hogy mire vagy a legbüszkébb azt válaszolni, hogy:” az az, hogy a bizalmába fogadott a lovam” az egyik legcsodálatosabb dolog,amit egy lovas mondhat. S még tán ezért se írnék semmit,de olvasván, hogy egy olyan lóról van szó,akinek necces előélete volt,”döcögősen indult a kapcsolatotok” és te mégse hagytad őt cserbe, nem elajándékozni/másik lóra lecserélni akartad,hanem segítséget (ez is nagyon becsülendő) kértél, javítani akartál a kapcsolatotokon és ezért mindent megtettél ezzel Te nemcsak magadnak, hanem a lovadnak is segítettél,hogy egy jobb életre leljen, ahol egy igaz barátot talált. S az a döbbenetes, hogy egyetemi körökben (lovas képzésen résztvevőknél) többször hallom azt, hogy,előbb vennének egy másik lovat egy helyett,minthogy megpróbálják azt, amit ti csinálhattatok. S ez mélyen elszomorít. Viszont az ilyen cikkek adnak még bizalmat és én örülök, hogy olvashattam! 🙂 S hidd el,képes a szeretetre az ember iránt a maga módján (legbelül úgyis tudod),aki meg az ellenkezőjét szajkózza azzal nem kell foglalkozni. Én is sok sikert kívánok neked és Cserfesnek is, de szerintem egy nagy siker már van:akadnak kellően érett,empatikus, igazi lovas gondolkodású emberek a magyar lovas társadalomban! Sokkal, de sokkal több ilyen kéne!

    Üdv.:egy extra amatőr lovas