Vágta a mezőkön

Aki gyakran jár ki terepre lovagolni egyedül vagy társaságban, az nagyon jól ismeri azt a leírhatatlan érzést, amit száguldozás közben átél az ember. Nem mindegy azonban, hogy hol tesszük mindezt, szőlősben, búzamezőn, kukoricásban, ami ráadásul nem is a mi tulajdonunk, vagy éppen járdán – ha csak nem a szükség visz rá minket – aminek valljuk be nem ez a rendeltetésszerű használata.

virágose
Ami a legfontosabb, hogy kérjünk engedélyt a földeken való lovagláshoz, így elkerülhetjük a későbbi kellemetlenségeket. Ha megfelelő a hozzáállásunk ezzel nem lesz gond, sőt még abban is segíthet nekünk a gazda, hogy mikor a legmegfelelőbb kimenni lovagolni.

Szántáson, vagy mezőn vigyázzunk a „hulladékokkal” mint a kövek, drót stb., vagy letarlózott területen, amik ugyan a ló patáját nem sértik, könnyen felsérthetik lovunk csüdjét. Ezeket kivédhetjük a lábszárvédők felcsatolásával.
Legyünk felkészülve a kisebb gödrökre, talaj egyenetlenségekre, ami lovardában lovagláskor nem jelent gondot, de még lovunk ott is megbotlik néha. Terepen vágtázva nem biztos, hogy úgy le tudjuk reagálni, hogy annak ne legyen esés a vége.
Ezért a legjobb tárcsázás után kimenni, vagy olyan mezőt keresni, ahol biztonságosan lovagolhatunk az őzikékkel versenyezve.

Kapcsolódó cikkek