Illyés Gyula: Vágta

Naphosszat micsoda vita
a csuklómra kötött
karórám s fölhúzott szívem
dobogása között!

Micsoda vad feleselés
a földi eleven
s a hideg csillag-perc között.
Szorongva figyelem.

Hogy üt s kiált egymásra a
vérünkben lüktető
és az – mely mégsincs nélkülünk –
az öröklét-idő!

Nyomom órámra fülemet,
eremre ujjamat.
Két mén rohan párban, de úgy
hogy egymásba harap.

Versengve egy szekérrel, egy
úton futnak – hova?
Haza? Jó volna tudni, hol
ennek, annak hona!

Rohan a két ló, táncol a
Szekér kegyetlenül,
míg – kerekével és felé –
árokba nem repül.

 

Kép:pixabay.com

Kapcsolódó cikkek